Renáta szomorú sorsa 

 

Renátának sajnos már nem élt az édesanyja. A születése után nem sokkal meghalt. Ezért az édesapja ezért mást vett el feleségül, mivel, úgy gondolta, Ő nem képes egyedül felnevelni a lányát. Eleinte amíg az édesapja otthon volt nem is volt semmi baj a mostoha anya és Renáta között. De később amikor az édesapa elment dolgozni, a mostoha már nem úgy bánt Renátával mint előtte. 

-Én most elmegyek a boltba vásárolni magamnak egy-két dolgot. Mire haza jövök csillogjon a lakás, mert különben megmondom az apádnak, hogy nem csinálsz itthon semmit, csak henyélsz, és elvárod, hogy én csináljak mindent. 

Szegény Renáta hozzálátott hát a lakás rendbe tételéhez, mire hazajön a mostohája rend és tisztaság legyen. 

Épp végzett mikor a mostoha hazért. A lakást alaposan szemügyre vette, és mivel nem talált semmi hibát a takarításban, ezért kiöntötte a kályhából a parazsat, és szétmaszatolta mindenhol.  Sőt még jól bele is taposta a szőnygbe.

-Renáta! Azonnal gyere ide, és ezt a koszt takarísd fel, mert különben…

Szegény Renátának nem volt más választása engedelmeskedett a mostohájának. Ezért ismét feltakarított. Mire minden tiszta volt Renáta annyira elfáradt, hogy már semmi másra nem maradt ereje, csak arra, hogy lemosakodjon, és ágyba bújjon.

Így is tett. Annyira fáradt, volt, hogy szinte azonnal elaludt, ahogy álomra hajtotta fejét. 

Álmában egy csodás helyen járt, ahol szeretet vette körül. Lesték minden kívánságát. Végre nem ő szolgált ki másokat, hanem őt szolgálták ki mások. 

De ez a szép álom nem tartott sokáig, mivel hazaérkezett Renáta édesapja a munkából, és a mostoha anyja elkezdett neki panaszkodni mikor megkérdezte mit csináltak itthon a lányával. Tudta, hogy a kislány alszik, és csak azért is olyan hangosan kezdett el beszélni, hogy Renáta felébredjen, és minden szót halljon.

-Ó a te lányod egy semmire kellő egész nap csak alszik, nem csinál semmit. Ha én nem lennék itt, akkor nem lenne tisztaság.

 -Nézd meg, a kezem kezd tönkre menni a sok házimunkától. –mutatta a kezét az urának.

Szerintem intézetbe kellene adni a lányodat, ott megtanítanák neki, hogy hogyan kel viselkedni. 

Eközben a szobában Renáta elkezdett remegni a félelemtől, hogy mennyi hazugságot összehord róla a mostohája. De abban reménykedett, hogy az édesapja nem hiszi el neki ezt a sok hazugságot.

Sajnos nem így történt.

-Jólvan beszélek a lányommal-mondta az apa.

-Hol van most?

-Biztosan bent alszik a szobában, mint mindig.

Az édesapja bement a szobába, hogy elbeszélgessen a lányával a visselkedéséről.

-Kislányom, én nem ilyennek neveltelek, eddig olyan szorgos voltál, mi változott meg? Bánt valami? Ha igen, akkor mondd el nekem, és megpróbálok segíteni rajta. 

Már épp szólásra nyitotta a száját, mikor hatalmas robajjal kinyílt a szoba ajtaja, és belépett rajta Ágnes. Aki nem volt más mint Renáta mostohája. 

Ekkor már tudta, hogy nem beszélgethet édesapjával a dolgokról, amik megkeserítik az életét. 

Ágnes már el is kezdte a mondókáját.

-Látod micsoda fájdalmat okozol az édesapádnak, és persze nem utolsó sorban nekem? Mi nem ezt érdemeljük, azok után amit megtettünk érted. Hisz ruházunk, etetünk, és nagyon szeretünk téged. –mondta már már a sírással küszködve. Ígérd meg, hogy megváltozol, és szót fogadsz nekem. Nem fogsz egész nap lustálkodni.

Renáta csak bólintott bele egyezően, mint aki mindennel egyetért. De titokban nagyon fájt a szíve, meg a lelke, hogy már az apukája se hisz neki. 

-Mondjatok amit akartok, úgyis megszökök innen.-gondolta magában.

Amikor elmondták a magukét a felnőttek, Renátát magára hagyták, hogy gondolkozzon el azon amit mondtak neki. 

Amikor egyedül maradt a szobájban, elővette a hátizsákot, és beledobált pár ruhát amire szüksége lehet. Később amikor minden elcsendesedett, megnézte mindenki alszik e. Amikor meggyőződött róla, hogy alszanak, akkor kiment az ajtón, és vissza se nézett. Elindult az egyik úton, és ment amerre az út vitte. Nem tudta meree jár. Igaz nem is érdekelte.

Reggel, amikor felkeltek a háza lakói, észre sem vették, hogy eltűnt otthonról. Az apa elment dolgozni, a mostoha meg elment vásárolni magának. Csak amikor hazaért akkor ment be a lány szobájába, és megdöbbenve látta, hogy nincs a szobába.

 -Ugyan hova tűnt ez a rém lusta lány? -kérdezte magától.

 -Most ki fog rendet rakni a lakásba? Mi lesz velem?

Kiment az udvarra, és ahogy a torkán kifért elkezdtt hangosan kiabálni.

 -Renáta! azonnal gyere elő, mert nem tudom mit csinálok veled ha nem jössz elő.

Eközben a lány rég messze járt a szülei házától. Váratlanul egy sűrű erdőbe tévedt, de ő észre se vette, mert a könnyei patakokban folytak le az arcáról. Egyszercsak előtte terem egy hatalmas medve.

-Brumm hát te mit keresel itt ebbe a sötét és félelmetes erdőbe? -kérdezte tőle a medve.

-Én elszöktem otthonról, mert engem senki nem szeret. Az édesanyám már nem él, édesapűm állandóan dolgozik, a mostohám meg csak parancsolgani tud. Ha valamit megcsinálok akkor direkt elrontja, és kezdhetem elölről. Édeaspámnak meg azt mondja, hogy én egész nap nem csinálok semmit, csak henyélek az ágyba meg csavargok. Megmondani meg nem tudom neki az igazat, mert a mostohám mindig bent van a szobába, és közbeszól. Ezért szöktem el.

-Akkor gyere velem és majd keresünk neked egy helyet ahol meghúzhatod magad.-szólt a medve.

Renáta boldogan követte a medvét, mert valami azt súgta neki, hogy benne megbízhat. 

Már kezdett sötétedni, amikor odaértek egy hatalmas barlanghoz. Renátát előre engedte a medve, mert látta rajta, hogy annyira fáradt, hogy majdnem össze esik a fáradságtól. Alighogy bementek a barlangba Renáta meglátott egy fekvőhelyet, és azonnal lehajtotta a fejét. A medve pedig óvón betakarta. Ugyanúgy ahogy a bocsait is szokta. De Renáta ezt már nem vette észre, mert a fáradságtól azonnal elaludt. A medve szólt a többi állatnak, hogy maradjanak csendben, mert van nála egy kislány aki nagyon fáradt, és alszik. Az állatok ezen az éjszakán nem kiabáltak. A barlang előtt álltak, és vigyáztak arra, hogy a kislány álmát senki, és semmi ne zavarhassa meg.

Eközben hazaért Renáta édesapja, és a feleségét kérdezte arról mi újság van otthon. A felesége már jó előre felkészült erre a kérdésre. Ezért a lehető legnagyobb nyugalommal közölte, hogy semmi különös. A mai nap munkával telt, és a lányodat is sikerült befogmi a munkába. -hazudta a férjének Ágnes

-Na ennek szívből örülök. Úgy látszik a tegnapi beszélgetés jó hatással volt rá és elgondolkodott azon amin mondtam neki. 

-Most hol van?-szeretnék vele beszélni.

A gonosz mostoha egy pillanatra elsápadt ijedtében, és később eljátszotta, hogy rosszul van, és arra kérte a férjét, hogy fektesse le az ágyra. Közben gondolkodott, hogy mit is mondjon a férjének a lányával kapcsolatosan. 

A férje eközben aggódva figyelte a feleségét. Még a lányáról is megfeledkezett. De a feleségének éppen ez volt a célja.

Kis idő múlva az apának ismét eszébe jutott Renáta, és megkérdezte a feleségétől, hogy mi is van vele?

Eközben persze a felesége már felészült a válaszal.

 -Jajj drágám bent van a szobájában, és mélyen alszik. Nem kellene zavarni, mert nagyon kifáradt.

 

-Jól van akkor nem zavarom. Majd holnap beszélek vele.

Ágnes megnyugodott, hogy egyenlőre sikerült az urát félrevezetnie.

Másnap reggel az apa már épp benyitott volna Renáta szobájába, amikor a felesége odaért. 

-Jajj drágám mit akarsz ilyen korán a lányod szobája előtt? Talán fel akarod őt ébreszteni? -búgta a férje fülébe.

-Igazad van jobb ha nem ébresztem fel. Most elmegyek dolgozni, de ha felébred mondd meg neki, hogy puszilom, és nagyon büszke vagyok rá. 

-Jól van majd megmondom neki.

Amikor a férje elment a munkába ő is felkerekedett, és bement a városba. De nem ám amiatt, hogy megkersse Renátát, hanem azért, hogy újabbnál újabb dolgokat vegyen magának. 

Közben Renáta is felébredt, és az első pillanatban nem tudta, hogy hol van. Körülnézett, és rögtön eszébe jutott mi is történt tegnap, illetve az elmúlt időben. Már épp sírásra görbült a szája, amikor odament hozzá egy kis medvebocs, és elébe tett egy hatalmas kosár ennivalót. 

-Ezt nekem hoztad? - nézett kérdőn a kis bocsra.

A bocs így felet. -Igen neked, mert biztosan nagyon éhes vagy. Fogyaszd jó étvággyal.

Renáta a meghatottságtól sírva fakadt.

-Mi a baj kicsi lány? Valami rosszat mondtam?- kérdezte a kis bocs.

-Nem nem csak nagyon meghatott ez a figyelmesség ami itt körülvesz engem. mondta szipogva Renáta. Tudod mióta édesanyám meghalt, és édesapám egy mostohát hozott a házba, azóta én nem érzem azt, hogy számítok is valakinek, vagy szeretne valaki. Mindig cselédnek érzem magam. Sose jót amit csinálok. 

-Az édesapád tud ezekről a dologkról?

-Nem tud, mert sose tudom elmondani neki a bánatomat. Ha kettesben vegyunk egy pici ideig, akkor a mostohám rögtön beront hallgatózik, és valami átlátszó ürüggyel kihívja édesapámat, aki szó nélkül követi őt. De ezt édesapám nem veszi észre, mert annyira szereti a mostohámat.

 -Ez borzalmas más se tud segíteni esetleg? Barátnők, osztálytársak, tanárok? kérdezték az állatok

 -Sajnos nem, mert ha vége a sulinak, akkor azonnal haza kell mennem, és hozzá kell látnom a takarításhoz. Mikor végzek vele, rögtön ott terem a mostohám és "véletlenül" összekoszolja az egész lakást, és persze rámförmed, hogy hogy lehetek ennyire ügyetlen.

Miközben Renáta az állatoknak mesélte a történetét a mostoha újból elkezdte keresni a őt, mivel jól tudta, hogy nem sokáig titkolhatja el a férje előtt, hogy eltűnt a lánya. A lakásban mindent felfordított, hogy hátha ott megtalálja Renátát, de mivel nem találta meg, így az udvaron kereste tovább. Közben eszébe jutott valami.

 -Hogy ez miért nem jutott eszembe eddig?-gondolta magában, és a gonoszságtól felcsillant a szeme, és új erőre kapott. Hát megvan a megoldás, ezt kell tennem. Ezzel bement a feldúlt lakásba, és keresett egy papírt, és egy tollat. Eltorzította az írását és elkezdett írni. A papírra a következőt írta. 

Ha fontos Önöknek Renáta akkor szedjenek össze egy nagyobb összeget, és hozzák a következő faluba a zöld ház melletti postaládába. Minél hamarabb megkapjuk a pénzt annál hamarabb láthajták viszont Renátát.

Ezt szépen beletette a borítékba, és a borítékot megcímezte. Amikor végzett vele leragasztotta, és a férje asztalára tette, hogy jól láthassa. Már előre örült, hogy megszabadulhat Renátától is és a férjétől is. Igen ám, csak azzal nem számolt, hogy mi van akkor ha Renáta előkerül hamarabb.

Amikor mindennel készen volt elment otthonról, és elbújt egy olyan helyre ahol jól láthatta mikor lép be az ajtón a férje. Alighogy belépett Renáta édesapja megpillantotta a borítékot. Gyorsan felbontotta, és elovasta a levelet. Persze rögtön megijedt, és elkezdett sírni, hogy mi lesz vele a ő kislánya nélkül ha nem tudja előteremteni a pénzt. Nagyon kétségbe volt esve. Nem sokára a felesége is hazaért, és látta a férje gondterhelt arát negkérdezte, hogy mi a baj. A férje csak átnyújtotta neki a papírt, és hallgatott. A mostoha színlelt sopánkodással és jajjgatással arról bíztosította a férjét, hogy nem lesz baj, mert akkor is előteremtik a pénzt, ha napokig nem lesz mit enniük. Közben persze titkon örült, hogy a buta férje nem is gyanakszik semmire.

Az édesapa már kezdte volna bepakolni a kis pénzét a borítékba mikor egy hatalmas sikoltásra lett figyelmes. Az ajtóban egy hatalmas medve állt, és a mostohát maga előtt tolta.

 -Nem kell félned szegény ember, mert nem foglak bántani. A  feleséged szeretne valami nagyon fontosat közölni veled. Ezzel előre tolta a mostohát, és annak nem volt más választása el kellett mondani a teljes iagazságot. Azut is, hogy hogy bánt el Renátával, és a zsaroló levelet is.

-Mostmár mindent tudsz szegény ember.

-Igen, csak azt nem tudom, hogy hol van a lányom.

-Nem kell aggódnod. A lányod jó kezekbe van., és ha te is úgy akarod, akkor hamarosan hazajön. Csak annyit kell tenned, hogy a mostoháját elküdöd innen, mert addig a lányod nem fog hazajönni.

-Ezt nem is kell kérnie ezek után. Mindjárt intézkedem. 

 Ezzel odafordult a feleségéhez, és így szólt.

-Mostmár tudom, hogy ki vagy. Azonnal tűnj el a házamból, és soha többé ne is lássalak. 

A mostoha megszégyenítve elkullogott. Meg se próbált beszélni a férjével. 

 -Mostmár medve barátom rajtad a sor. Áruld el hol a lányom.

 -Ha egy kicsit vársz, akkor én hozom ide magam a lányodat.

 -Jól van rendben van. Türelmesen várok.

Nem sokára kinyílt az ajtó, és Renáta boldogan szaladt oda az édesapjához.

Mivel a medve már épp indulni akart, és Renátáék ezt észrevették megkérdezték tőle, hogy mit adhatnak neki cserébe, hogy segített kideríteni az igaságot.

A medve csak annyit kért, hogy ne feledkezzenek meg róluk.

-Ezt biztosan megígérhetjük. Mondták.

Ezentúl Renáta és az édesapja sokkal több időt tudott együtt tölteni. Sőt minden adandó alkalommal kisétáltak a közeli erdőbe a kis batáraikhoz.

Copyright  by Sárkány Nóra

Oldal: Renáta szomorú sorsa
Sárkány Nóri Meséi - © 2008 - 2024 - sarkanynorimesei.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat